Szerintem orbitális nagy marhaság, hogy mindannyian a saját sorsunk kovácsai vagyunk, mert hiába akarunk minden erőbedobással valamit, azt nem mindig sikerül elérni. Nem egy olyan embert ismerek, aki kitűnő tanuló volt, de az érettséginél 2 ponttal lemaradt és most kocsmában pincérnőként dolgozik. Sajnos mások is beleszólnak az életünkbe, s akár egy szó is megváltoztathat mindent, vagy amikor kiderül, hogy hiába próbálkozol a pároddal, mert soha nem lehet gyermeked, na meg a daganatos betegségek is gyökerestül megváltoztathatják egy család életét. Akár hiszed, akár nem, de soha nem szabad feladni a reményt, habár  olykor pont "ő" a gyilkos, az ilyen esetekben életmentő.. Számtalan példát tudok felhozni arra mennyire fontos, hogy mit beszélünk be magunknak, vagy mi az amiért ezerrel teperünk. Ismerek egy házaspárt, akiknek nem lehetett gyerekük. Szinte mindent kipróbáltak, de semmi nem sikerült és a nő teljesen abban a tudatban élt, hogy nem lehet gyereke és soha nem is lesz, mert mennyire szerencsétlen.. Aztán abbahagyta a sajnálkozást, s csak reménykedett, hogy egyszer sikerül, aztán rá egy évre megszületett a kisfia. Teljesen egészségesen, természetes úton.. Ismerek olyan nőt is, akinél rákot diagnosztizáltak, de tudta, hogy ő nem halhat meg, már csak a családja és a barátai miatt sem. Mosolyogva kitartott, még csak eszébe sem jutott a halál, így győzedelmeskedett a betegsége felett. Viszont számtalan ellenpéldát is fel tudok mutatni, mivel rengeteg dolog fejben dől el.. Gondolj csak bele: ha te állandóan ostorozod magad, hogy mennyire ronda vagy és soha senkinek nem kellesz majd, mert nem látják benned a szépet, akkor ne is csodálkozz, hiszen ha nem vagy magaddal megelégedve, akkor ne várd el, hogy más meglegyen, viszont ha pozitívan állsz hozzá a dologhoz, legalább egy kicsit magabiztosabban, akkor szebbnek érzed magad, s ezáltal más is annak lát majd.. :D Olyan könnyű ezt mondani, csakhogy én egy pesszimista picsa vagyok, így mindennek a rossz oldalát látom. Pöppet ironikus..