Rémálom az Elm utcában 2010-es változat: Freddy Krueger csíkos pulóvere, négykarmú kesztyűje, dermesztő mosolya a műfaj elsőszámú klasszikusává tette az Elm utcát. Freddy most a modern kor filmes technikájának köszönhetően még ijesztőbben tér vissza egy békés kertváros tinédzsereinek életébe. Amíg ébren maradnak, nem eshet bántódásuk, de aki elalszik, nem menekülhet. Miért áll közel a szívemhez? Annyira imádtam!! Ha egy kis riogatós estére vágysz, akkor kötelező program. Olyan színészeket láthatunk benne, mint például Kellan Lutz, Roneey Mara vagy éppen a főszereplő, Jackie Earle Haley. Az előzetes itt megtekintheted magyar felirattal, de a film szinkronizált változatban is megtalálható.. :)

Az ördög benned lakozik: Isabella Rossi meg volt győződve arról, hogy édesanyját három ember ölte meg. Az igazság viszont az, hogy ezek az emberek ördögűzőként ténykedtek és nem ártani, hanem segíteni akartak. Miután Isabella is rájön erre Olaszországba utazik egy forgatócsoporttal, hogy megismerkedjen az ördögűzéssel és szemtanúja legyen néhány olyan esetnek, amit nem engedélyeztek fentről. Miért áll közel a szívemhez? Mert sikerült annyira beszaratnia, hogy több napig nem bírtam aludni. Picit hasonlít a Paranormal Activityhez, de nekem valamivel jobban tetszik. Az előzetest itt nézheted meg.. :)

Ha esetleg kedvet kaptál valamelyikhez, akkor feltétlen írd le milyen véleménnyel vagy róla.. :) 

Szerintem orbitális nagy marhaság, hogy mindannyian a saját sorsunk kovácsai vagyunk, mert hiába akarunk minden erőbedobással valamit, azt nem mindig sikerül elérni. Nem egy olyan embert ismerek, aki kitűnő tanuló volt, de az érettséginél 2 ponttal lemaradt és most kocsmában pincérnőként dolgozik. Sajnos mások is beleszólnak az életünkbe, s akár egy szó is megváltoztathat mindent, vagy amikor kiderül, hogy hiába próbálkozol a pároddal, mert soha nem lehet gyermeked, na meg a daganatos betegségek is gyökerestül megváltoztathatják egy család életét. Akár hiszed, akár nem, de soha nem szabad feladni a reményt, habár  olykor pont "ő" a gyilkos, az ilyen esetekben életmentő.. Számtalan példát tudok felhozni arra mennyire fontos, hogy mit beszélünk be magunknak, vagy mi az amiért ezerrel teperünk. Ismerek egy házaspárt, akiknek nem lehetett gyerekük. Szinte mindent kipróbáltak, de semmi nem sikerült és a nő teljesen abban a tudatban élt, hogy nem lehet gyereke és soha nem is lesz, mert mennyire szerencsétlen.. Aztán abbahagyta a sajnálkozást, s csak reménykedett, hogy egyszer sikerül, aztán rá egy évre megszületett a kisfia. Teljesen egészségesen, természetes úton.. Ismerek olyan nőt is, akinél rákot diagnosztizáltak, de tudta, hogy ő nem halhat meg, már csak a családja és a barátai miatt sem. Mosolyogva kitartott, még csak eszébe sem jutott a halál, így győzedelmeskedett a betegsége felett. Viszont számtalan ellenpéldát is fel tudok mutatni, mivel rengeteg dolog fejben dől el.. Gondolj csak bele: ha te állandóan ostorozod magad, hogy mennyire ronda vagy és soha senkinek nem kellesz majd, mert nem látják benned a szépet, akkor ne is csodálkozz, hiszen ha nem vagy magaddal megelégedve, akkor ne várd el, hogy más meglegyen, viszont ha pozitívan állsz hozzá a dologhoz, legalább egy kicsit magabiztosabban, akkor szebbnek érzed magad, s ezáltal más is annak lát majd.. :D Olyan könnyű ezt mondani, csakhogy én egy pesszimista picsa vagyok, így mindennek a rossz oldalát látom. Pöppet ironikus..

Huh, hát eljött az idő, amikor már nem bírtam tovább a világhálón szereplés nélkül és arra gondoltam, hogy újra blogolni kezdek. Nem tudom pontosan mit is akarok,  de szerintem csak személyes dolgokról fogok firkálgatni nektek, mert nem vágyom túlzottan sok véleményre, s már most szólok, hogy csak azok olvassák a lapot, akik nem ítélkeznek, mivel egyáltalán nincs humorom a rossz megjegyzésekhez, kritikákhoz, illetve papolásokra sincs szükségem, hogy miként kellene intéznem a dolgaim.. Kezdem kicsit más szemmel látni a gp világát, s ezt talán le is írom egy másik bejegyzésben. Gondolom most felötlött benned a kérdés: Akkor mi a lóherének tértél vissza?! Kiönteni a szívem, leírni a problémáimat, talán akadnak akik elolvassák, de ha nem, az se gond.. Így kezdésnek arra gondoltam, hogy elmesélem mi történt velem az elmúlt egy-két hétben. Nyár végén összemelegedtem egy régi haverommal, s nagyjából négy napig jártunk, amikor kinyögte, hogy barátnője van, akinek a szemében most én vagyok a büdös kurva és hiába magyarázkodom: nekem már lőtek. Nem ő volt az első srác, akiben csalódnom kellett.. Gondolom páran még emlékeztek Mátéra, aki amikor megtudta, hogy nem csak az ellenkező nemhez vonzódom, rögtön el is hagyott. Már egyáltalán nem tudok megbízni senkiben és valószínű egyedül rohadok meg a panel szobában  porosodó karosszékemben egy szál cigarettával a kezemben, mert már megint kísértenek a csúnya gonosz démonjaim.. *Tapsvihar!!* Amúgy a csodálatos filmbe illő szerelmi életemen kívül, köszönöm kérdésed, jól vagyok. Fogalmazáskézségem egyre szarabb, a szemeim mindjárt kifolynak a helyükből, a gépem is szarakszik, én pedig elkaptam egy nyavalyás vírust, de legalább kipihenhetem magam! :D